"... és megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel..."
2011. november 24., csütörtök
"Emlékszel? Régebben mindig meg tudtalak nevettetni. Ez volt a kötődésünk egyik kulcsa. Akkor jöttem rá, hogy te már továbbléptél, mikor azt láttam, hogy nem nevetsz már ugyanúgy, sőt nem nevetsz már sehogy sem, mikor mellettem vagy. "
[ *saját ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése